Ünnepi programokkal, családi rendezvényekkel és történelmi hangulatú eseményekkel emlékezik meg Győr az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulójáról. A városban egész nap változatos programok várják az érdeklődőket.

A programok egyik központi helyszíne a Széchenyi tér. A hivatalos megemlékezések között koszorúzási ünnepséget és ünnepi műsort tartottak a Régi Városháza épületénél, amelyben ma a városi Levéltár működik.

Az eseményen beszédet mondott Pintér Bence, Győr  polgármestere:

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Győriek, tisztelt ünneplők! Mit jelent egy nép szabadsága? Petőfi Sándor 1848. március 15-én a következő sorokat írta a naplójába. „Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtórul a bilincs. Vagy van olyan együgyű, ki azt képzeli, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága?”

Petőfi számára tehát március 15-e legfontosabb eredménye a sajtószabadság megteremtése volt, az, hogy Magyarország népei először vitathatták meg közös ügyeiket cenzúra, mondhatták el véleményüket hatósági fenyegetés nélkül.

Március 15-én Pesten így kerülhetett nyomdában a nemzeti dal és a tizenkét pont. A sajtószabadság mellett a szuverén politikai döntéshozás és végrehajtás, a törvény előtti egyenlőség és az egyenlő közteherviselés is a követelések közé került.

A reformkor politikai programja a forradalmi lendülettel részben megvalósult, harminc év munkájának gyümölcse nagyrészt beérett. Akkor még nem tudták, sem a pesti forradalmi ifjúság, sem Győrben a forradalom mellett kiálló magyar, német, örmény, zsidó polgárok, hogy ezt az eredményt fegyverrel kell majd megvédeniük.

Végül, ahogy az Közép-Európában lenni szokott a bátor kiállással kivívott szabadságot orosz csizmák taposták el. De minderről még mit sem sejtve Petőfi Sándor március 15-én azt írja: “Ó szabadságunk, édes, kedves újszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar, ha nemzetünk utolsó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt, hogy anyánk, s ha eljön rád a halál, rázz magaddal sírodba az egész nemzetet, mert tovább élni nélküled gyalázat lesz, veled halni pedig dicsőség.”

A következő másfél évszázadban több évet töltött Magyarország a Petőfi értelmezése szerinti gyalázatban, mint azon kívül. Maga március 15. a forradalom ünnepe is politikai viták áldozata volt. Hiszen semmilyen zsarnoki hatalom nem szeretné, ha az elnyomott nép elődei példáin keresztül ráébredne. A hatalom a népé. Ahogy Krassó György, a rendszerváltó értelmiség felejthetetlen alakja írja: “Március 15-én a nemzet ünnepel, a zsarnokok rettegnek.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt Győriek! Az, hogy ma itt állhatunk és szabadon ünnepelhetjük a márciusi ifjak forradalmát, nem magától értetődött. Az abszolutista elnyomás után a dualista monarchia hatalmi elitje nem a forradalom, hanem az áprilisi törvények elfogadásának napját, április 11-ét tette meg nemzeti ünnepnek. A magát alapvetően a forradalmi eszmékkel szemben meghatározó Horthy-kurzus 1927-ben saját politikai céljaira formálva, de nemzeti ünneppé emelte március 15-ét.

A második világháború után felálló kormány megerősítette az ünnepnap létét, de a sztálinista rendszer 1951-ben törölte a hivatalos ünnepek sorából. 1956 decemberében visszavették az ünnepek közé, majd 57-ben ismét törölték, rettegve be az ismert jelszótól: márciusban újrakezdjük. A nemzet ünnepel, a zsarnokok rettegnek.

Krassó György így emlékezik meg az időszakról hírlevelében. „A nép évről évre megünnepli március 15-ét, egyedül vagy gyermekekkel jönnek, állnak a Petőfi-szobornál, virágot tesznek le, kigyomlálják a földbe szúrt vörös zászlócskákat „

1971. március 15-én egy fiatal embert, Tóth Kálmánnak hívták, elszavalja itt a nemzeti dalt, letartóztatják, egyévi börtönre ítélik. A nemzet ünnepel, a zsarnokok rettegnek.

71-től kezdve letartóztatás, rendőrattak, középiskolából, egyetemről kizárás azoknak az osztályrésze, akik március 15-öt akarják ünnepelni. A nemzet ünnepel, a zsarnokok rettegnek.

1986. március 15-én több száz fős megemlékező tömeget ejt csapdába a karhatalom a Lánchídon, ahonnan csak személyiük átadása után távozhatnak. A végóráit élő Kádár-rendszer rendőrsége többeket megver, letartóztat. A nemzet ünnepel, a zsarnokok rettegnek.

Március 15-én ne csak a márciusi ifjakra emlékezzünk 1848-ból. Ne csak a reformkor nagyjaira emlékezzünk, ne csak a szabadságharcot vívó magyar, német, zsidó, lengyel, olasz, szlovák, örmény és más nemzetiségű hőseinkre emlékezzünk. Emlékezzünk ilyenkor azokra a fiatalokra, munkásokra, értelmiségiekre is, akik a legsötétebb pártállami elnyomás éveiben is életben tartották a szabadság lángját Magyarországon. Emlékezzünk, mert március 15-én a nemzet ünnepel, a zsarnokok rettegnek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt Győriek! Egy emberöltővel ezelőtt elődeink eltemették a Moszkvából irányított államkapitalista rendszert. Lecserélték azt egy nyugati mintájú plurális demokráciára, ahol ismét szabad lett a sajtónk, szabad lett a vélemény-nyilvánítás, Petőfi Sándor 19. századi kívánsága szerint. Petőfi azonban nem sejtette, hogy mindez, a sajtószabadsága nem elég garancia arra, hogy hosszú távon egy általános jólétet teremtő, demokratikus alapokon működő, független államot hozzunk létre.

A szabadság megjelenésével párhuzamosan kiépülő vadkapitalista rendszer ugyanis nem a jólétet hozta el a magyaroknak. Az utcára kerülő munkások, privatizált állami vagyonok között a jólétet az szerezte meg, aki jók volt, jó helyen. A politikában pedig az elmúlt négy évtizedben olyan hideg polgárháborút láttunk, ami arról szólt, hogy melyik hatalmi tömb tudja teljesen leuralni az államot, hogy aztán az államon keresztül leuralja az országot.

A harmadik magyar köztársaság elbukott. A sajtót rövid pórázon tartják, naponta látjuk, hogy kik állnak törvények felett, a közszervviselésben középkori méreteket ölt, az egyenlőtlenség, a bel- és külpolitikai döntéshozást a külföldi hatalmak rángatják.

A hírek szerint most éppen hívással vagy hívatlanul, de megint bejöttek az oroszok. Orosz katonai hírszerzők, a GRU ügynökei érkeztek a budapesti orosz nagykövetségre diplomáciai fedésben. Ez is azt mutatja, tisztelt győriek, hogy a zsarnokok rettegnek. Mert tudják, hogy a nemzet kiutat talál majd, amit azt elnyomott példáin keresztül újra ráébred. A hatalom a népé, a magyar nemzeté, mert megtalálja mindenki származástól, pártállástól és hitbeli meggyőződéstől függetlenül, aki jót akar Magyarországnak. Ma a magyar népnek, nemzetünknek újfent úgy kell megünnepelni a március 15-ét, hogy a zsarnokok rettegjenek. Köszönöm, hogy meghallgattak.”

Az ünnepi műsorban pedig közreműködtek a Győri Nemzeti Színház színészhallgatói, akik irodalmi és zenés részletekkel idézték meg a forradalom szellemiségét. A megemlékezés végén koszorút helyeztek el a város vezetői, intézményei, több győri iskola és civil szervezet képviselői, valamint a Széchenyi István Egyetem delegációja is, ezzel tisztelegve a szabadságharc hősei előtt.

A nap folyamán kézműves foglalkozások, történelmi témájú előadások, tematikus városi séták és filmvetítések is várják az érdeklődőket. A szervezők célja, hogy a nemzeti ünnep ne csupán hivatalos megemlékezés legyen, hanem közösségi alkalom is, ahol a győriek és a városba látogatók együtt idézhetik fel a magyar történelem egyik meghatározó korszakát.

Galéria: MekliZ